Lágyan lengő nád, hozzád hasonló,
Mint a sört nemesítő, csodás komló.
Olyan vagy, mint a Nap ezer arca,
Mint Jézusnak vívott, becses harca.

Rólad jut eszembe, az első mosoly,
És te vagy az, ami először komoly.
Hangod szimfóniája, fülemben ül,
Tudom, enyém vagy már ott belül.

Érintésed sóhaja, kíséri az életem,
Ajkad mézére, már ősideje éhezem.
S öled lágy ágyának szélére bújva,
Mesélnék neked, pitypangokat fújva.

Elmondanám azt, mitől a lúdbőr fest,
Mitől percenként rezzen, e forró test.
Forró ölelésed vágyának kovácsa által,
Fejemben az ajkam, találkozik a vállal.

És lehúzva róla, a tisztaságnak fátylát,
Melyen szerelmes szemem, könnyedén átlát.
És tovacsókolva, a harmatselymes bőrödet,
Megjátszanám neked, rajongód, s hősödet.

Kezeim között, értelme nyerne ez a tett,
Újra emlékezne az érzelem, ami felejtett.
Hordozva a rosszat, félelemmel teli,
Szerelmem most, a Te lelkedet szeli.

De üldöz már engem, a csalódás hatóság,
De nem kapnak el, mert ez most valóság.

                                                                  Streck Dániel

Szerző: Streky.  2011.10.04. 19:34 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr723278508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása