Testvéreimnek

1.

Hát én állok középen,
S falak vesznek körül.
Egy óriásfa tövében,
Mely ennek tán' örül.

Három évvel énelőttem,
Született egy barátom.
Útján mellé szegődtem,
Ő lett az első karátom.

Bátyám mint a bástya,
Védi életemnek várát.
S ha kell tőrét rántja,
Hogy védje lelkem nyáját.

Igaz barátom a bátyám,
Mint a tűz és a melege.
Amolyan élő bálvány,
Ő az életemnek serege.

2.

Alattam mint a cserje,
Növi most ki csíráját,
De fülem még ismerte,
Tiszta, őszinte sírását!

Öcsém, ó te nyári este!
Ki elolvasztja a vulkánt.
Te, a fiatalság teste,
Kis csiszolatlan gyémánt.

Én tudom mi van benned,
Csak te még nem sejted.
Te, aki a sok percet,
A ragyogásoddal fested.

Bár sokszor szúr szemem
És meg is kapod részed,
Tudd: fontos vagy nekem,
És szeretlek Téged!

3.

Így, ó igaz testvéreim
Kiket szívembe zártam,
Az életünknek ösvényein,
Sétáljunk hát hárman..

"Nevetünk, sírunk, az idő elrepül észrevétlen. Legjobb barátok vagyunk én és a testvérem"

Streck Dániel