Jobb a társaságnál,
Az őszinte magány.
A hazug igazságnál,
A valódi csalán.
Jobb ha nem csap be,
Sem ember, se érzés.
Így nem kerül zsebbe
Mindegyik sértés.
Mert jobb a burok,
Mint a nyílt lélek.
Mert jobb ha zuhog,
Mintha mindig félek.
Szerelem, boldogság,
Mind csak menekülés.
Ez itt a valóság,
Az meg ellenszegülés.
Igaz valóságban élve
Megöljük lelkünket.
De nem kell félve
Verni a mellünket.
Ha bevallod magadnak,
Nem bánt majd senki.
Így válj te szabadnak
Így váljon mindenki.
Vagy higgy a talmiban
S érjen sok fájdalom.
Hagyd csak annyiban,
De én nem vállalom.
Én igaz szemmel nézek,
Akkor is ha fáj,
S így válik színesből,
Szürkévé a táj...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések