Félő érzelmeim mögött
A kétség lángja lobog.
Termékeny lelkem fölött
Csupán hideg, fémromok.
Ezért öleld át lelkemet,
Takard be érzelmeimet.
S nyugtasd a szellemet,
Mely a valótól megremeg.
Mint a rohanó patakban
A sebesen zúgó kövek,
Úgy fürdök a haragban,
Mit rám zúdít a tömeg.
És csak te vagy nekem,
A meg-nem értő világban.
Így tesz kárt mély verem,
Egy félőn remegő virágban.
Hódíts meg! Élj bennem!
Hagy ne legyek parketta!
Mi fürdik a szennyben,
S tapossák... Tinetta...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések