Szervusz, kedves naplóm!
Hogy miért szólok hozzád?
Ily hűen, és hitvallón?
Hogy tollam miért vonzád?
Mert előtted nincs titkom.
Előtted az vagyok aki.
Benned lehetek én titkon,
Gyarló, vagy akár lovagi.
Mert elfogadsz rossznak,
És könnyezed ha jó vagyok.
Mert benned jók a rosszak,
És lehetnek ördögök az
angyalok.
Tán az vagy ami én vagyok,
Kesze kusza papír elme.
Ki utat keres, de gyalog.
Kinek van hozzám türelme.
Bennem oly sok az eszme.
S neked oly sok a lapod.
De bárcsak mind vérezne,
Ha én egyszer meghalok.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések