Eszmény

Menny méretű szerelem
Lüktet pici szívemben.
Örömcsepp a szemeden,
Mi pompázik színesben.

Bár nem vagyok tökély,
Csak egy verset írok.
A versben egy csekély,
Szavacskában bízok.

Hogy elmondja neked:
Miattad rohan a vér,
Mi elmos minden hegyet,
Majd szívembe visszatér.

Megigéz, ahogyan nézel.
Ahogy rám emeled szemed.
Fontos az, hogyan érzel.
Fontos, ahogy a levegőt
veszed.

Kezed balettot táncol,
Arra éhes, árva hátamon.
Ujjbegyed már-már lángol,
Így szívemet átadom.

Mosolyod vízként csöpög,
Sorsom homoktengerében.
Így az életem örök,
Léted végtelen tenyerében.

Te éltetsz, te éltetsz.
Érted illatozik a virág.
S ha majd velem ébredsz,
Akkor célba értek az imák.

Addig is imádkozom érte,
Hogy örökké tartson.
Kezed a kezemet elérte,
Én pedig szorosan tartom!

Feküdj le most mellém,
S igéző szemed pihenjen.
Nem kell,
hogy gyarló elmém
Rádzúdítsa olcsó szennyem.

Aludj így, hibátlanul.
Te eszmény.

Streck Dániel