Egy utolsó verset írok,
Utána tintám elfogyott.
Most a lelkemért vívok,
Amit az élet ellopott.

Könnyel írott versemet
Bocsájtom most elétek.
Egy kicsit a terhemet,
Át kell - hogy vegyétek.

Ha nem csak én cipelem,
Életek gúnyos gennyét,
Akkor akár elviselem,
Torkomon a pengét.

Haljak meg én tisztán,
De ne mocskos ruhaként.
Nem leszek egy a listán,
Mit kihúznak kudarcként.

Ember vagyok, és lélek!
Nem pedig szemeteskosár!
Költő leszek amíg élek,
Zöldellő, és nem kopár!

Egy papirost tékozló,
Semmihaszna versköltő.
Természetben szétfoszló,
Magányos emberöltő.

Semmi más.
S nem hibás!

Streck Dániel