Beszélgetés

Csodás vagy, mint az ősznek az illata,
Mint a szél, mely a bölcsőmet ringatta.
Anyanyelved nem más, mint szívdobbanás,
Te vagy a vég, és maga az Ősrobbanás.

Előttem voltál, s utánam leszel,
Néha adsz, de máskor elveszel.
Gyönyör bimbódzik ősi nevedben,
Megtorpansz most a vénülő szemekben.

Te is sajnálod, hogy újra eltelsz,
De ne habozz, jobb ha nem kertelsz.
Állj ide elém, suttogd hogy vége,
Jobb a haragnál, az őszinte béke.

S akkor én, pillantok majd szemedbe,
Belefűzöm ujjamat, végtelen kezedbe.
Azt mondom, indulhatunk végre,
Megvolt mindenem, ideje hogy vége.

Elvénült íriszem most csodát fogad,
Fényes gyönyör, amikor Ő fogad.
Tudod, ki ad majd sok szépet,
Tudod Ő a Te jutalmad, Élet!

                                                          Streck Dániel