A virág

Életem értelme, egyetlen egy virág,
Mely lassan, kecsesen, de kinyílik végre.
S szebb lesz tőle majd az egész világ,
S, nem fog hasonlítani semmi idilli képre.

Szebb lesz az összes, megfestett vászonnál,
Egy sem érhet majd, az ő közelébe,
S minden szeretetre perc alatt rászolgál,
Mely beköltözik majd kicsi, törékeny lelkébe.

A virág is haldoklik, szirmai elmúlnak,
Nem lesz fényes, rájött, élete börtön,
De a tüskéi talán, még jobban is szúrnak,
Egyedül van, a poros és kietlen földön.

Majdnem meghalt, hajszál menti ettől,
Arra jön egy ember, aki maga a világ,
S ő meggyógyul az igaz, tiszta szeretettől.
Én vagyok az ember, ő pedig a virág.

                                                                         Streck Dániel