I.

Csillámló gyümölcsöskert
Rohanó talaján járok.
Ezer vöröslő ékszert,
Földiepert látok.
Édeskés illatát ízlelni,
Színét akár tapintani.
Rá női szemet képzelni,
S másoktól tiltani.
Szép piros.
Szép vörös.
Skarláttestén katica,
Ő csak tűri, szereti!
Rápüffög egy kiscica,
S alom alá temeti.
Nem takarhatja homok
Azt a mesés vöröset.
Tündöklő gyönyöröket.
Szép piros.
Démonian selymes színe
Bronztallárként fénylik.
A talaj felszíne,
Vörösétől vérzik..

Vérzik..

II.

Üres artéria, már nyugodt.
Már nem mesél a pirosról,
Mi egykoron benne futott.
Ama életsziromról...
Éltető vér, lüktető mámor.
Horrorisztikusan jámbor.
Tüntető rohanásod,
Erek, mikben szállítasz.
Érzelmet, vagy tanácsot, s
futtád lesz később, halálod.
Életfutár vagy, eperlé.
Érzelem nélkül: kérges cserlé.
Eper színét hordod,
Vagy ő a tiédet.
Szomjadat úgy oltod,
Hogy a női szemet dícséred.
Hasonló az eperhez,
De más.
Egy pár, de felemás.
Szemét becsukja egy nővér,
Nem rohan már.. A vöröslő vér.

Vöröslő vér...

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2012.07.07. 00:38 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr84634098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gonoszkaboszorka 2012.07.13. 07:26:49

Nagyon szép és érdekes metafora.
süti beállítások módosítása