Óda a visszatérésről

Köszönöm, hogy ekkora csoda vagy,
És aranyköntösbe bújtatod testem
árva lelkületét.
 -felületét aranyporral hinted,
élvezi minden sejtem.
Mint játszó kisded
Kit csín közben kap tetten
Az idő.
Mint mikor a Nap keres fogást
a horizont monoton vonalán.
S estefelé bár fénye
 heges,
tündököl a lénye.
Teljes egésze.
S az éj sötétje anyaként várja
vissza méhébe gyermekét,
a Napot.
Meggyógyítja forró hegét,
S rábocsájtja arra a sötét
fagyot.
Felajánlja ölét.
Az éj.
Visszatértem. Otthonra leltem
benned. Nem gyomra.
S hűvös lesben, otromba
nyelven beszél hozzám
a racionalitás.
Mint foszlány
izmos, és daliás.
De erőtlen.
Menekül előlem.
Mert benned otthon vagyok,
s ragyog
a heges napok
cseles csokra.
Visszatértem!

Streck Dániel